- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A fürdőt 1858-ban említi először Pest-Buda környékének földtani leírása. Egy tavacska elfolyó víze malmot hajtott, és a 22-25 fokos termálvízre egy falazott medence is épült. Már vasbeton medencékkel (úszó, strand, gyermek) Gerő Árpád hozta létre 1919-ben – az öt forrásból származó kissé kénes gyógyvízet felhasználva – a Csillaghegyi Árpád Fürdőt. (Így a Római-fürdő után ez a főváros második legrégebbi strandja, ahol 1925-től az ország első hullámfürdője is működött). A fürdővendégek számára 1937-ben már 1000 kabin és 2000 vetközőszekrény állt rendelkezésre. A medencéket (a hajdani falazott medence helyén épült, északi „43 méteres”, a középen lévő hullámmedence és a déli nagy uszómedence) és a környező nagyméretű parkot, napozórészeket a hegyoldalban lépcsőzetesen helyezték el.
A fürdőt 1950-ben államosították, bővítették: 4,8 hektár területen új kabinokat és öltözőket létesítettek, a hegy felé további parkosítást végeztek. Ekkor a Fővárosi Fürdőigazgatósághoz csatolták. 1967-ben indult el, és 1971-re készült el egy sor fejlesztés, a felső napozó támfalaira kétszemélyes faházak épültek, és elkezdődött egy egész évben üzemeltethető motel (vadászház) építése. Az északi medencét 1972 óta sátortetővel tették téli használatra is alkalmassá. A faházak még állnak, ám jól láthatóan már évek óta üresek. A gazdaságtalanság miatt a téli fürdőzés lehetősége is megszűnt.
A forrás vizét már az 1920-as években palackozták Csillaghegyi Ásványvíz néven, a széttártkarú nőalak emblémájával, aminek szobra az északi medence szélén látható. 1974-ben a legdélibb medencét megszüntették, helyén egy ásványvíz-palackozó telep létesült. A strandon percenként 800 liter 22 ºC hőmérsékletű, a Római fürdő forrásaihoz hasonló minőségű vizet termeltek ki.
Pusztakúti út 4
Magyarország
Friss hozzászólások
A Marina belsejéről…